Mennyi vizet veszítünk a különböző életfunkciók által?
2-3 liter vizet veszítünk naponta a különböző életfunkciók által. A veszteség mértékét befolyásolja a testsúlyunk: jelentős lehet a különbség egy 60 kg-os és egy 100 kg-os ember között. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hőmérsékletet, az éghajlatot, a levegő páratartalmát, a fizikai munkavégzés intenzitását és a betegségeket, mert ezek külön-külön és együttesen is befolyásolják a napi vízveszteséget.
Mennyit igyunk? Mennyi vízre van szüksége a szervezetünknek naponta?
A fenti számítás alapján is látható, hogy a napi vízveszteség pótlása elengedhetetlen.
A szakemberek napi 2-2,5 liter, akár 3 liter víz elfogyasztását határozzák meg célként. De vajon ezt a mennyiséget kell meginnia mindenkinek? Természetesen nem. A szükséges mennyiséget a testsúlyunk és a tevékenységünk határozza meg.
A legideálisabb, ha 30 testsúlykilogrammonként legalább 1 liter vizet iszunk naponta. Tehát egy 60 kg-os embernek ajánlott a napi 2 liter víz elfogyasztása. Ennél lehet többet is inni, az még jobb. (Melegben ez könnyen megy.) Egy 90 kg-os embernek a napi 3 liter tiszta víz elfogyasztása javasolt. Ettől a mennyiségtől sokan visszariadnak, de a szervezetünk idővel alkalmazkodik a nagyobb mennyiségű víz elfogyasztásához, és így javulni fog az egészségünk.
A legegyszerűbben a vizeletünk színe alapján állapíthatjuk meg, hogy megittuk-e a napi szükséges vízmennnyiséget. Ha a vizelet színtelen, átlátszó, akkor elegendő mennyiségű vizet ittunk az addig eltelt napszakban. Ha világossárga, kicsivel többet kell innunk. A sötétsárga szín azt jelzi, hogy nagyon keveset ittunk, vagy megfeledkeztünk az ivásról. A vizelet méreganyag-koncentrációja ilyenkor nagyon magas. A ki nem választott méreganyagok kristályos formában az ízületekben és a kötőszövetben tárolódnak.
Egy szemléletes példa alapján megérthetjük, miért fontos a kellő mennyiségű tiszta víz elfogyasztása mindennap. Képzeljünk magunk elé egy akváriumot, amelyben szép színes halak úszkálnak. A halaknak mindennap egy kicsivel több eledelt adunk, mint amennyit képesek megenni. Mi fog történni? A vízben az el nem fogyasztott étel bomlásnak indul, emiatt a víz egyre szennyezettebb, zavarosabb, végül büdös lesz. A bűzös vízben a halak rövid időn belül el fognak pusztulni. A halak megmentése érdekében tenni kell valamit. Egyértelmű a tennivaló: tiszta vizet kell önteni az akváriumba.
A példában szereplő halak a mi sejtjeink, az akvárium vize pedig a testünk víztartalma. A hasonlatot megértve mire kell tehát törekednünk? Azt a vizet, amelyben a sejtjeink „lubickolnak”, le kell cserélni. Gondoljuk végig, hogyan tudjuk megtenni ezt. Az akváriumban (testünkben) kb. 45 liter víz van (60 kg-os ember). Az akvárium felső részén beengedjük a tiszta vizet, az alsó részén pedig leengedjük az akvárium szennyezett vizét. Mennyi víznek kell befolynia az akváriumba, hogy a víz tiszta legyen benne? Soknak, nagyon soknak! A megoldás ilyen egyszerű. Mi pedig ahelyett, hogy bőségesen fogyasztanánk tiszta vizet, és megelőznénk a bajokat, megbetegszünk, orvoshoz megyünk, esetleg kórházba kerülünk, és gyógyszert szedünk stb. Azt az egyszerű megoldást pedig, amelyet mindenkinek hatalmában állna megcselekedni, milyen sokan elmulasztják. Változtassunk ezen!
Kezdjük el még ma a jó szokások kialakítását!
Ha valamilyen cselekedetet hat héten át gyakorolunk, a szokásunkká válik – azaz ezt követően már nem kell erősen koncentrálnunk arra, hogy el ne felejtsük megtenni, mert magától megy. 
Ha egy szokást hat hónapig gyakorolunk, akkor „rituálévá” válik – ez azt jelenti, hogy ha nem tehetjük meg, amit már megszoktunk, hiányozni fog nekünk, és rosszul érezzük magunkat nélküle.
Mindannyian olyan akváriumot néznénk szívesen a szobánkban, amelynek átlátszó, tiszta a vize, a halak jól érzik benne magukat. Tegyük meg önmagunkért azt, amit senki más nem tehet meg, csak mi magunk!
Ápoljuk az egészségünket, és igyunk sok-sok tiszta vizet!
Ha van elég tiszta víz a szervezetünkben, az anyagcsere-folyamatok jól működnek.
„A szomjúság önmagában nem elégséges jelzés a test részéről, hogy vízre van szüksége. A legtöbb állat a vízkorlátozás vagy a tevékenység miatt elveszített víz nagyobb részét képes pótolni, ha adott a lehetősége az ivásra. Az ember a szükségletének csak a kétharmadát pótolja. Erőltetett ivást igényel, hogy a további harmadot is pótoljuk. A vízhiány a hőszabályozást is megzavarja, és arra kényszeríti a testet, hogy a hőmérsékletét növelje.” (Vernon W. Foster: Új kezdet)
Hasonló a légzés is: nem elég annyi oxigént fölvenni, amennyi az életben maradáshoz kell, hanem tudatosan kell mélyen lélegezni, hogy többlethez jussunk.
Az extra mennyiségű oxigén és az extra mennyiségű víz gyógyít.
Vizeletürítéskor is hasonló a helyzet: ha nemcsak akkor megyünk vécére, amikor „kell”, hanem meghatározott időnként, akkor a testünk többet fog kiüríteni a mérgekből. A székletürítési rend is hasonlóan fontos. Mert ha csak akkor iszunk, amikor szomjasak vagyunk, és akkor megyünk vécére, ha kell mennünk, akkor nem alakul ki a rend a testünkben. A kisgyermekkori ürítési szokásokat a felnőttek „elveszítik”, és ez a bajok egyik fő forrása.
„Komoly kimerültség áll elő, amikor a testhőmérséklet eléri a 39 Celsius-fokot. A fáradtság érzése sok esetben megelőzhető, ha elegendő vizet iszunk. Számos tanulmány látott napvilágot olyan munkásokról vagy katonákról, akik forró sivatagi területeken dolgoztak vagy meneteltek. Jól ismert, hogy ahol a kényszerű ivás szabály, ott sokkal ritkább a forróság okozta kimerültség, és több az esély a megbízatás sikeres teljesítésére. Sokáig nem volt ismeretes, hogy az erőltetett ivás hideg és fagypont alatti körülmények között is igen fontos, különösen hegymászás során. Ez bizonyosodott be 1953-ban, amikor Edmund Hillary elsőként meghódította a Mount Everestet.
A magas hegyekre feljutva a vizet izzadtság formájában veszítjük el, de talán ennél is többet kilégzés útján. Hillary expedíciójának sikere a titkos fegyvere volt. Elemmel működő jégolvasztót hozatott az embereivel, és mindenki 2,5–3,5 liter vizet ivott naponta. A svájci csapat néhány hónappal korábban kudarcot vallott ugyanebben a vállalkozásban. Hegymászásuk utolsó három napja során fél liternél is kevesebb vizet ittak személyenként.” (Vernon W. Foster: Új kezdet)
Hillary annak köszönhette expedíciója sikerét, hogy emberei abban a kutya hidegben is megittak napi 2,5–3,5 liter vizet.
